Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Riersch Zoltán:Édesanyám! Édesanyám! Köszönöm, hogy vigyáztál rám!

2017.05.04

A kései tél, még alig csendesedett el. A februári nem kevés havat nehezen elszóró, kéznyúzó, kéreg-bőrcserző nyoma is ott van tenyerem mélyén. S lám, itt a krisztusi kereszthalál és a feltámadás ünnepe, s közelít az anyák napja. A kései tőzike, a hóvirág és az ibolya után, nagy titokban virágzik az aranyeső, a korai nárcisz, jázmin. Rügybe pattantak a fák, s a tavasz legszebb, legnemesebb, legillatosabb virága, az orgona is rácsodálkozik a már lengébben öltözött lányokra, legényekre. A vajh’ mitől morózus férfiakra, a dél-zalai, muraháti, muravölgyi nőkre.Igen! Mifelénk csodálatosak a lányok, asszonyok! Zaklatott, a napi gondoktól és egyéb mástól morózus életünk legbiztosabb, legbiztonságosabb kikötői férfisorsunk hajójának, életünknek. Legmelegebb színű, legillatosabb virágai az itt élő teremtés koronáinak. Leginkább csak rajtuk múlik a családi élet milyensége, a gyermekek, unokák tiszta és őszinte emberré nevelése.A tavasz egyik legszentebb ünnepe, amikor nőnapon átadjuk (nem kevés bűntudattal) az egy szál virágot, s május első vasárnapján szerelmetes gondolatokkal megköszönjük életünk legszebb ajándékát, a teremtés, a születés pillanatát!Ha még él édesanyánk, felnőttként is bennünk féltő könnyes íriszébe nézve, a könnyek tükrében, fel-felvillan születésünk első pillanata, a boldog gyermekkor, amikor még mi is „szilaj nádparipán lovagolva” fújtuk tiszta tüdőből a „fűzfa sípot”, szembesülve az egykori ölelés, az akkori otthon melegének a hiányával. Megcsókoljuk a miattunk is ráncos kezet, a bennünk féltő könnyes szemeket, s kissé sután a felnőttként is ránk törő gyermeki vágytól, átadjuk a köszönet és a hála, a szeretet virágait. Igen, ha még él anyánk!S ha nem, mit is tehetnénk mást: kimegyünk egy nagy halom röghöz, s elhaló hangon köszönjük meg születésünk, s valljuk meg a hiányt a másfél méter mélyen porladó, születésünk édes szószólójának… S otthon, zavartan és meghatódva, de büszkén nézzük gyermekeink, unokáink óvodás és kamaszos zavarát, mikor átölelik a mamát és anyát. És a mama és anya végre őszintén boldog a mindent köszönő szavaktól, a virágoktól, bár már abban a percben tudják, ez csak egy múló pillanat, mert a huszonegyedik századi világ, már csak ilyen. Szégyelli kimutatni az igazi, az őszinte, a romlatlan, a legszentebb érzéseit…

 

***

Csendben köszönj!

 

Hogy még van édesanyád,

Köszönd meg,Örülj, szeresd!

Ha már nincs, - elment,

Menj hozzá a temetőbe, siess, keresd!

Ha van még édesanyád,

Csókold meg érted dolgos két kezét,

Fáradó szemébe mond nevét:

Édesanyám! Édesanyám!

Köszönöm, hogy vigyáztál rám!

Köszönöm, hogy felneveltél!

Keresztúri fakeresztnél

Csendben köszönj, - sírvirággal:

Halott anyád fáradt lelke

Emlékező, halk madárdal.

Dalold csendben madarakkal

Emlékező köszöntésed!

Hajtsd meg fejed – szép emlékek

Gyermekkönnyes emlékének…