Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Riersch Zoltán: Szárítókötélen áznak éveim

2018.01.31

Régvolt ifjúságom,

fényes fáklyatűzként világított.

Szintelen alkony terül a tájra.

Hét évtized, hetven ez meg az.

Ez volt, az már nem lesz.

Sötét palástot terít rám az éjszaka.

 

Üres lakásban

egykor körbeült asztal,

arctalan, törött lábú székek látványa.

Aki még szólna - másfele jár.

Esik. Szárítókötélen áznak éveim.

Pislákol a mécses.

 

A templomi csendet ifjúvá ébreszti

az öreg harang - giling galangja:

Már nem üres a szürke reggel.

Már pislákol az időskori fáklya.

Mondják, kő a kövön kiveti a magot.

Mondják, holnapra hétágra süt a Nap.