Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Riersch Zoltán: Március idusán

2018.03.17

Végre vége a télnek. Szép volt, de elég volt belőle. Az idei olyan volt, mint a szeszélyes asszony. Adott mindent, amit adnia kellett, csak hát nem akkor, nem úgy, mint amikor szükséges lett volna.

Karácsonykor sütött a nap, s a minap esett a hó. A fehér hópehelyfüggönyön át alig látszódott a tavaszi kikelet. Pedig a Deák téri galambok tekintete olyan mosolygós, olyan langymeleg, mint amilyennek kellene lennie a márciusi napütésnek.

A minap férfitársaimmal együtt letudtuk első tavaszi kötelezettségünket, megadva módját a most már hóvirág és ibolyamentes ünnepnek. Ki kötelességszerűen, csak úgy rutinból, mások érzelemből, szeretetből, figyelemből.

Furcsa volt az idei nőnap. Néhány éve ilyentájt tele volt a város hóvirágárusokkal... ja kérem, a természetvédelem. Mondhatnám, szebb is a gerbera, a szegfű, és illatosabb a rózsa, csak hát az ünnephez, a tavaszköszöntőhöz, mindig hozzátartozott a hóvirág, a korai ibolya.

Igen, ez egy ilyen tél volt. Remélhetőleg, a hó, és - néhány más - elolvadtával végre tényleg ránk mosolyog a tavasz, s a valóság igazi arca. az ország legnagyobb Betleheméről is ismert Vörsre, már megérkezett az első gólya. régóta, legkorábban oda érkezik meg minden évben.

Azt mondják a történészek, százhetven évvel ezelőtt is furcsa volt a tavasz. Most már tudjuk, történelmünk egyik legszebb tavasza volt. Nem az időjárása, hanem mondanivalója miatt. Európában végigsöpört a szabadság illúziója és vágya. Pestre is odaért, Párizsból, Prágából, Bécsen át. Petőfi, Jókai, Vasvári, a márciusi ifjak, és a többiek, a pesti polgárok támogatásával, a Nemzeti Múzeum kertjében beírták magukat a magyar történelem krónikájába. A Nemzeti dal, a Tizenkét pont, Táncsics kiszabadítása lavinaszerűen indította el a nem csak fikciós magyar szabadságvágy kitörését.

 

Az európai forradalmak közül a magyar nemzet szabadságvágya volt a legnagyobb, s bár rá egy évre a sokat szenvedett ország tavaszi forradalma úgy járt, mint az előző felszabadító szabadságharcok, felkelések. A magyar történelem sajátosságai szerint, idegen hatalmak segítségével leverték. De igazi hozadékát a mai napig is bőrünk alatt, pórusainkban érezzük. Végre érezzük. Saját erejéből szabad a magyar nemzet, s szabadok polgárai.

A sajtószabadság, a népakarat, a népképviselet, az egyenlőség, bár élni még meg kell tanulnunk vele, nem csak szólam.

A mai függetlenséget, szabadságot, egyenlőséget, sajtószabadságot, a valóságot, most már, csak mi, magyarok tudjuk elbukni.

Áldott legyen március idusának eszméje, és áldott legyen a kor hőseinek neve. Áldott és szabad legyen végre a magyar haza, és hitében, erkölcsében, emberségében megtisztulva, legyen áldott az ettől és attól sokat szenvedett nemzet minden polgára, egymásra mutogatás, szétforgácsolódás nélkül. Hogy legyen értelme a Nemzeti dalnak, a kokárdáknak, az ünnepi egy szál virágoknak, és az emlékező koszorúknak:

Hogy az emlékgyertyák végre csonkig éghessenek.

 

***

Tavaszi megtisztulás

 

Tavasszal ki érzi a széna illatát?

Lecsukott szemeim mögött

nem érzem testem ernyedését.

Mégis, régóta ébren alszom,

álmom fikció, vágyott valóság.

 

Tavaszi záporként hull a könnyem.

Megtisztítani önmagam

belefekszem a márciusi sárba:

kikel, mi kikel, bimbós az orgona,

összenő, ami összetartozik.

 

Szemem rebben, majd nyílik.

A pislákoló gyertya oldja a sötétséget.

Visszanézek – már nem látom az elejét:

Ha, elmondanám, se nagyon lenne,

aki biztatna - s hinne benne:

 

Még élek, de ha nincs halál,

nincs feltámadás sem…

Lám, zöldell a fű, s imitt amott

a kiskertekben vetik a magot,

s a rigók hazavárják a fecskéket.