Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Riersch Zoltán: Keblére ölel a Mosó patak

2017.06.19

Az Esthajnal pislákoló mécses.

Fényruhába öltözteti a falut.

Születésem messzi pillanat,

s a ház, a kicsi sárga ház ajtaján

helyettem, csak a huzat kopogtat.

 

Haragoszöld üde növények,

telt, kövérbarna kerti barázdák,

s a csapási szőkén szilaj homok

ezer éve büszke ősi rokonok.

 

A templomtornyi fülesbaglyok,

óh idők, óh Uram, az ifjúkori

mámoros szerelmi hangok, -

barátok, szerelmek, első iskolám,

öcsém, húgom, tovatűnt nagyanyám!

 

Szülőfalum, óh ezerszer áldott földje,

mily’ büszke rád Kis - Komár szülötte!

Zsongó – bongó családi kaptár a falu,

szorgos nyár reggeli méh-döngése.

 

Térdem merev, letérdelek a parton:

Keblére ölel a Mosó patak,

mielőtt a távolba, az ismeretlenbe szalad.