Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Riersch Zoltán: A kör szögletes

2018.01.25

A miértre kérdőn mutatva

szétnyíltak imára kulcsolt kezeim.

Tenyerem titka - egykor volt vétkem.

Simogatása emlékem, menedékem.

Az élet lényege – a hiány hiánya!

Hogy nem minden, a hiába –

szemüveges pocokgondolatok

emlékvermet ástak bennem:

forgószél fútta éveim,

őszi szél fútta sosemvolt szerelmem.

 

Felkapta, s fútta, - fel, fel,

hol a felhők folyama őszi áradás,

az ártérben mégis vízhiánytól fuldokolnak

a tüskéspárnás nászágyrejtő rekettyék.

Túlélte ki túlélte!

Aztán megfutamodott, a kilakoltatás előtt.

Ami megmaradt megtartottam.

Nappali fényre, éji sötétre.

A hiányt úgyis összerántja a minden hiába.

 

Kívánom a betegséget.

A gyomorkeserűtől a gyomrom keserű.

Lassan, elfogy mi édes.

Türelmes türelmetlenségemben

milyen is volna, ha a volna igaz volna?

 

Szóm üvöltsön! Halk? Nem érted!?

Kiért a hang, lényegét nem érzed?

Rég nem falubolondja, s mégis vén bolond,

kicsi, öreg, tölgyfakobold,

ki intelmei vérét ontja!

 

Ne érdekeljen, ha a patás „most” tönkretesz!

Csak Isten kerek!

Az Idő, a Kör igenis szögletes!