Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Riersch Zoltán: 70.

2018.11.05

 

A hiány ölelése

 

Elsietek az ősz elől

elfordítom a fejem

sötét palástot terít felém az éj

átkarolnak az árnyak

érintés, sóhajtás, elmúlás

a hiány ölelése

a felhők a helyüket keresik

apámról álmodtam, esett a hó

otthon közelebb vagyunk Istenhez

nem dohányzom, mégis füst száll a szemembe

végiggurul az arcomon egy magányos könnycsepp

 

Hit az Úrban

Kinek lelkében

nyoma sincs az Úrnak,

üres, elhagyott ház.

A Teremtő mosolyát

esti imáimban viszontlátom

halott anyám arcán.

 

Csend

 

Révedezik a délután

az aranybarna kertben.

Lépteim nyomában perceg az avar.

Emlékezem. Megszédülök.

Szembe jönnek velem a fák.

Halottaimat elbúcsúztatták

a sárgaszirmú krizantémok.

A feltámadó őszi szél

odébb pergeti az Időt