Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Riersch Zoltán: Őszi eső

2018.09.04

 

Borostyánsárga szeptemberben a fecskék hosszú útra térnek. Rideg ködben ébrednek a reggelek, ereje van a kora őszi szélnek.

Múló a nyár, mint a délre induló fecskepár, búcsút int. Őszi eső veri a maradék nyári port az őszi rózsák közt a hervadó kertben. Odakint, a murai füzek között, a vízi récék nászába szeptember végi szerelemtűz költözött. Nézd, öreg barátom! A gólai tőkéken mézízű a szőlő! Forrt musttá érett!

Borostyánsárga haldokló párja a barna falevélnek. Dibegnek, dobognak a szomjas hordók. Táncoló gyertyák lángja kiáltja világgá, az üstben büszke férfi főzte rotyog. Körtáncot jár a kínáló korsó, verejtékkel telve kacag a pohár.

Élete őszén járó és fiatal szerelmes kólót, s söprűs táncot pörög, forog, mint a szorgosan dongó méhek.

Duhaj fiú, köszöntőt csókol egy epervörös szájra, köszöntőt kiált a muraháti tájra:

Az őszi esőben múlóban múltunk gyalázatának fáradt könnycseppjei.