Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Riersch Zoltán: Mélység

2016.03.09

Riersch Zoltán:

Mélység

Kezdetben volt.
Hol van?

Na. Még!
A pillanat iszapszagú mélység.
Egy és kettő.
Közte semmi.
Némasága meztelen és észrevétlen.
Kiűzetik, ki tapsol miatta.

Reményarc.
Janus-pórázon.
A gyertya csonkja már csak árnyék
az utolsó lobbanásban.

Törött klaviatúra.
Sötét monitor.
A le nem írt gondolat
hanyatt zuhan a mélybe.

***

Kankalin - dúlt sárga

Kitátanám a szám a tavaszra.
Jötte elragadott álmélkodás.

E száj a szó után nyitott a tájra.
Ráköszöntött a világra a hó virága,

A kékesen s lilán kacér ibolyavirág,
a napsütte délben dalra kél a világ.

Szám becsukom füttyenteni készen,
Hangom trilla, friss, üde tavasz-madár.

A hó elolvadtával jött a tavasz, végre:
Zöld, kankalin dúlt sárga már a határ.