Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Öcsém emlékére

2016.02.01

 

 

A váratlan havazás elállt,

a szürke felhőket elfútta a szél.

Hamu alatt parázslik emléke

a hosszú forró nyárnak.

Az egykor – rég volt,

mára haza sem várnak.

 

Ki is várna, időm tova:

nem csak az Isten,

az élet is tétova.

Égig ér a hiány és a csend.

Egy tört pillanat, harang zúg:

Hétágra rúg a tavaszi fény.