Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Múló gondolatként

2012.07.07

 

 

Riersch Zoltán:
Múló gondolatként
 
Lassan, ahogy megy le a Nap,
fájós térdemig ér a szürkület.
Hetedik évtizedem koraestjén
hajam is, szakállam is szürke.
 
Nem vagyok már holmi
földi törvények rabja.
Ujjaim közt nem forog már
betűformát a kék ceruza, piros toll,
A computer billentyűje lélektelen szablya.
Múltamat gyötri, jelenembe hatol.
 
Körön kívűl kísértetként élek,
moharuhában gondtalan:
az égig érő fán bérlőként lakozva,
múló gondolatként boldogan…