Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal

Cikkek

A régi ház előtt esti csendben

2011.06.16

 A lélek nem hal meg, csupán a test. Csak néha benövi a fű az utat…

 

 

Barackvirág ivadéka II. rész

2011.05.25

 
Az légy, aki vagy
 
Hogy még van dolgod, mit meg kell tenned, - hiába, ha elfelejted! Gyermekkorod álmodban koboldként rád köszön… Hol születtél a keresztségben? Hol volt a bölcsőd, - és hol lesz a temetőd?
 
Janus arcodra ráhajol a Hold. Az álom – kobold két kezedre vágyik.
 
Simogasd meg hát ezüstderes fejét, s nézz cinkoson a szemébe: A fenébe! Valós rendjét keresd a földi világnak!
 
Esti imádnak hite legyen, és ha könnyezel, könnyed legyen gyémánteső… emlékező tanulság, hogy tudd és akard!
 
Van még dolgod, mit meg kell tenned!
 
Ölelned kell, - s temetned. Ilyen egyszerű, ilyen csodálatos a világ. Míg élsz egy percet is e földön, - diák vagy. Tanulnod kell a jót és a rosszat, mert, bár kétszer kettő néha öt, te az légy, aki vagy – KÖLTŐ és EMBER!
S majd emlékezni fog rád a világ, - hazád, kedvesed, lányod, fiad, és sok - sok unokád…
 

Barackvirág ivadéka I. rész

2011.05.25

 
…az Istennek a nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, - fundamentumot vetettem… de más épít rá..: hogy is van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is…
Hiszen ha az élettelen hangszereke, - akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat: mi módon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak…
 
         /Pál I. levele a Korinnthusbeliekhez: 3:7, 3:10, 14:17/
Valamit nagyon elrontottunk
 
A megtapasztalt miértet és hogyant, az újszázadi boldogot és boldogtalant -érte és miatta- barlangfalra festeném, de a csendes eső dacosan lemosná.
 
Érzem, de nem értem, most már, és így, hiába. És mégis, a kétségbeesett életösztön miatt -rövidlátón és vakon-, az édeni mindent feledve, tagadva, - kitaszított kutyaként koncért szűkölve:
 
a teremtő és teremtettje közötti moderátorként az édeni almafába vésném; mit tettünk, s mit nem tettünk az életért - és ellene:
 
önmagunk, légszomjunk, így tüdőnk fakoronái ellen… s értük…
 
Elhessentve, megrettenve életünk hosszának jósát, a kakukkot! Igazat szól, vagy sem, már nem is ez számít…
 
Tudatunk tudja, bár amortizációjában nem érti, születésünk óta kakukk-illúziókban élünk!
 
Mert, mit tettünk, vagy, mit nem tettünk, lám’ mára falrahányt borsóként lepereg a teremtés vásznáról.
 
Hogy kinek a hibájából, már nem is érdekes. Valamit valamiért nagyon elrontottunk.
 
Valamit nagyon elrontottunk…
 
 

Esszék, publicisztikák, és egyéb prózák

2011.05.25

 

"Ha eltávozik a lélek, meghal bennünk a rabbá tett – örök idő. Csendben, feltűnés nélkül távozunk.
Mint a csodaszép, megvalósítatlan és megvalósíthatatlan, néha kacér, csábító, ám legtöbbször ledér és csaló álmok.
A végére kitisztul a szemünk, kitisztul a tudat – s lesz erőnk feledni a mögöttünk hagyott földi valóságot.
Ha az –Ég- és a –Föld- egybekel, lelkünk szabadon szárnyal a felhők és csillagok mesés erdejében…
Egy-egy fénynyalábon megpihenve bevárja egy új, egy más, egy igaz, a paradicsomi bűnnel nem fertőzött Föld születését…
Akkor majd lelkünket leküldik a Földre, mert a Mennyek Országába csak makulátlan angyal juthat.
Most még árnyékunkat sem igazolja létünk, mert lelkünk valamiért, vagy valakik miatt - nem szabad madár. Mégis, e huszonegyedik századi zavarban én vagyok zavarban. .."
 

Zöldülő szemedben

2011.05.24

 

Szemez velem egy gondolat.
Én is mélyen magamba nézek:
be kell engedni az ajtón
minden rég eltemetett emléket.
 
Én távolabb néztem annál,
ameddig valójában látunk.
Ma sötét üvegen át figyelem
meghasonlott sötét világunk.
 

Murától a Potyli partig

2011.05.24

Hétágra hágott a Nap. Hetedhét horvát határon át, hetedhét magyar határig porzik a tarló. Keresztúron túl, Molnárin innen, a Mura árterében a gyurgyánci zöld galambicák, spanyolgalléros őzlábak, barnakalapos vargányák között unatkozik egy futtában ottfelejtett szarvasagancs.

 

Előszó Az Idő fogságához Regényi Ildikótól

2011.05.06

Saját korával szembesülve, ahol „az ősz rozsdabarnán virágzik”, apja-anyja emlékét is megidézi, hogy a kötetzáró versben levonja a következtetést:

„ Ki kell tépnem bőröm alól. 

és legbelülről a töviseket” -  hogy világíthasson még ez a költészet:

„ nappali szivárvány fényorgiában

az Úton lévőknek…”

 

Az Idő fogságában II. rész

2011.05.06

Csendesedem

 

Ha nem is kiabál, hangoskodik velem az élet.

Csendesedem.

A félelem nem barátom. A csend a bölcsek fizetsége.

S én napról napra gazdagabb vagyok.

 

 

Az idő fogságában I. rész

2011.05.06

Aegroto dum amina est, spes est.

Brevis ipsa vita est, sed mailis fit longior.

Amíg a beteg létezik, van remény.

Az élet önmagában rövid, de a szenvedélyek meghoszabítják.

 

 Önmarcangoló arcképként, hitem szerinti értékmentésként,

- már ha ez a pár sor értéket képez -

adom át nektek ezeket a sorokat.

Gondolataim tanúiként jogot és véleményt formálhattok

szavaim és cselekedeteim megismeréséhez.

 

 Errare humanum est.

 Tévedni emberi dolog.

 

 

 

                                                         Riersch Zoltán

 

 

Isten veled énekel

2011.04.28

Ha az embernek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, Szeretet, pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

 

« előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Következő »