Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal

Cikkek

Életút 2012

2012.04.23

Őszidőm emlékezetes pillanatai
(Kiskomáromtól a néha meghasonlott világon át Zalakomárig)
 

Tavaszi negtisztulás

2012.03.31

Lám, zöldell a fű, s imitt amott
a kiskertekben vetik a magot,
s a rigók hazavárják a fecskéket.
 

Karácsony előszobájában

2011.11.24

 

Hull a hó, ádventi harang kondul.

Hinnénk, a várakozás, könnyes áhitat.

Mégis, néha gyertyák krematóriumában

pokol kék köve lángol, -

Esthajnalcsillaggá égnek

tisztességünk, s fiatal éveink.

 

 

Hogy a gyertyák békében éghessenek

2011.10.13

 

Van, ki tavaly óta először, van, ki naponta, hetente útjába ejti múltjának egy részét másfél méter mélyen elrejtő emlékeit. Emlékezünk, gyászolunk, melengetjük, kesergetjük a szívünket. Egy kicsit titokban vagy nyíltan sírunk is, hiszen múltunk, gyermekkorunk, felnőtt életünk szeretett, szellemiségében, személyiségében, identitásában követett szereplői egy másik, egy másabb dimenzióba költöztek, s ami utánuk maradt, az nem más, mint néhány lapátnyi rög, sírkereszt, és a hiány fájdalmas üressége.

 

A városvégi, faluvégi temető felett láthatatlan angyalok szárnyai suhognak. A már meggyújtott gyertyák fénye langymeleg, s a zalai naplemente előcsalogatja a novemberi csillagokat. A sosrcsillagnak édesanya arca van, míg a sápadtan előbukó Hold apám arcára emlékeztet. Mindszentek etéje a Halottak napjának előszobája.

 

Mert halottainkat, eltávozott szeretteinket csak elbúcsúztattuk, de nem feledtük, mert csak az hal meg igazán és végleg, akit már elfeledett a szerencsésebb sorsú hátramaradott.

                                                                          

                                                                                             

 

 

 

 

 

Októberi gondolatok

2011.10.07

 

 
Riersch Zoltán:
Seperi a huzat a Fő utat
 
Jobbról s balról
seperi a huzat a Fő utat.
A Deák téri fák
izmosan kacska ágkezeiből
kitépi az őszi szél a megsárgult,
foltosanrozsdás faleveleket.
 
A fáradtan hunyorgó októberi Nap
még megmelengeti,
s megborzolja néha
a kurukkoló galambok foltos tollhaját,
de már párakékes füstöt húz maga után
a kerregő, harákoló busz, a sárga hatos.
 
A fák mögött az égre törő
délceg templomtorony
beletöpörödik az őszbe,
az aligködmögül lassan kikandikál
a Mindenszentek hava.
 
 

 

 
 

Őszi képek

2011.09.06

Uram! Ne tovább! Te tudod Uram, mi mindent akartam! Lehelj belém akaratod erejéből, hogy fölül tudjak emelkedni önmagam gyöngeségén, ajándékozz meg a tevékeny akaraterő kegyelmével! Egyszerűen. Hogy tudjak akarni. Micsoda nagyszerű dolog lenne önmagamat legyőzni, önmagam fölött uralkodni az életem teljességében – őszi könnyek nélkül…

 

A régi ház előtt esti csendben

2011.06.16

 A lélek nem hal meg, csupán a test. Csak néha benövi a fű az utat…

 

 

Barackvirág ivadéka II. rész

2011.05.25

 
Az légy, aki vagy
 
Hogy még van dolgod, mit meg kell tenned, - hiába, ha elfelejted! Gyermekkorod álmodban koboldként rád köszön… Hol születtél a keresztségben? Hol volt a bölcsőd, - és hol lesz a temetőd?
 
Janus arcodra ráhajol a Hold. Az álom – kobold két kezedre vágyik.
 
Simogasd meg hát ezüstderes fejét, s nézz cinkoson a szemébe: A fenébe! Valós rendjét keresd a földi világnak!
 
Esti imádnak hite legyen, és ha könnyezel, könnyed legyen gyémánteső… emlékező tanulság, hogy tudd és akard!
 
Van még dolgod, mit meg kell tenned!
 
Ölelned kell, - s temetned. Ilyen egyszerű, ilyen csodálatos a világ. Míg élsz egy percet is e földön, - diák vagy. Tanulnod kell a jót és a rosszat, mert, bár kétszer kettő néha öt, te az légy, aki vagy – KÖLTŐ és EMBER!
S majd emlékezni fog rád a világ, - hazád, kedvesed, lányod, fiad, és sok - sok unokád…
 

Barackvirág ivadéka I. rész

2011.05.25

 
…az Istennek a nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, - fundamentumot vetettem… de más épít rá..: hogy is van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is…
Hiszen ha az élettelen hangszereke, - akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat: mi módon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak…
 
         /Pál I. levele a Korinnthusbeliekhez: 3:7, 3:10, 14:17/
Valamit nagyon elrontottunk
 
A megtapasztalt miértet és hogyant, az újszázadi boldogot és boldogtalant -érte és miatta- barlangfalra festeném, de a csendes eső dacosan lemosná.
 
Érzem, de nem értem, most már, és így, hiába. És mégis, a kétségbeesett életösztön miatt -rövidlátón és vakon-, az édeni mindent feledve, tagadva, - kitaszított kutyaként koncért szűkölve:
 
a teremtő és teremtettje közötti moderátorként az édeni almafába vésném; mit tettünk, s mit nem tettünk az életért - és ellene:
 
önmagunk, légszomjunk, így tüdőnk fakoronái ellen… s értük…
 
Elhessentve, megrettenve életünk hosszának jósát, a kakukkot! Igazat szól, vagy sem, már nem is ez számít…
 
Tudatunk tudja, bár amortizációjában nem érti, születésünk óta kakukk-illúziókban élünk!
 
Mert, mit tettünk, vagy, mit nem tettünk, lám’ mára falrahányt borsóként lepereg a teremtés vásznáról.
 
Hogy kinek a hibájából, már nem is érdekes. Valamit valamiért nagyon elrontottunk.
 
Valamit nagyon elrontottunk…
 
 

Esszék, publicisztikák, és egyéb prózák

2011.05.25

 

"Ha eltávozik a lélek, meghal bennünk a rabbá tett – örök idő. Csendben, feltűnés nélkül távozunk.
Mint a csodaszép, megvalósítatlan és megvalósíthatatlan, néha kacér, csábító, ám legtöbbször ledér és csaló álmok.
A végére kitisztul a szemünk, kitisztul a tudat – s lesz erőnk feledni a mögöttünk hagyott földi valóságot.
Ha az –Ég- és a –Föld- egybekel, lelkünk szabadon szárnyal a felhők és csillagok mesés erdejében…
Egy-egy fénynyalábon megpihenve bevárja egy új, egy más, egy igaz, a paradicsomi bűnnel nem fertőzött Föld születését…
Akkor majd lelkünket leküldik a Földre, mert a Mennyek Országába csak makulátlan angyal juthat.
Most még árnyékunkat sem igazolja létünk, mert lelkünk valamiért, vagy valakik miatt - nem szabad madár. Mégis, e huszonegyedik századi zavarban én vagyok zavarban. .."
 

« előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Következő »