Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal

Cikkek

KORTÁRS KÖLTŐK VERSEIBŐL VÁLOGATOTT REGIONÁLIS VERSMONDÓ VERSENY

2013.06.08

Az alábbi versemmel az idei kortárs költők verseiből válogatott regionális szavalóversenyen KELEMEN DÁVID nagykanizsai piarista diák-versmondó első helyezett lett, és bejutott az országos döntőbe, mely valamikor az ősszel Keszthelyen lesz megtartva.
 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Istenes versek 2

2013.05.30

Istenem,

hallgass meg!

Áldásodat kérem:

 

Döntsd el

élettelen sorsomat,

 

vagy átkozd meg,

gyűlöld,

emberi lényem…

 

Istenes versek

2013.05.30

Uram,

képedre formáltál,

s én

önmagam maradtam.

 

Követtelek az Úton,

erőt, s hitet kaptam.

 

Befogtam a szelet

lélekvitorlába:

 

Köszönöm,

jó Uram!

Nem éltem hiába!

 

Tovatűnt az Ifjúság

2012.11.03

  

Rántott húst rég nem ettem,

csak az Isten tudja, mikor volt

terített asztalom.

A gyertyafényt is elfeledtem,

nem tudtam, hogy’ kell gyújtani,

az üres, magányos asztalon.

 

Részem, a fokhagymás rántott - leves,

van miért, elgondolkodom:

Van – e még ezen a földön

szükség rám, van – e feladatom?

 

Ki mondja meg?

Én tudom, mivé lettem,

de ki szólít meg, hogy kellek,

ki ébreszti fel öntudatom?

 

Egyedül főzöm az üres ebédet:

Üres ebéd lesz, üres asztalon!

Istenem, te tudod (?), bár üresnek tűnik,

 de nihiltől mentes, - ép, tudatom!

De nem szólít meg senki,

nincs ki, felébressze

karácsonyi gondolatom.

 

Az ősz gyorsan hervadó virág

2012.07.22

 

Még élek, de ha nincs halál,
nincs feltámadás sem…
Lám, zöldell a fű, s imitt amott
a kiskertekben vetik a magot,
s a rigók hazavárják a fecskéket.
 

Múló gondolatként

2012.07.07

 

 
Jeleket karcolok jeltelen papírra.
Mi lesz a sorsuk, Isten a tudója.
Betanult szignó, önéletrajz,
vers, esetleg szerelmes levél.
Kezdet, melynek sosem lesz vége,
ha összeér, ami összenő…
 

Életút 2012

2012.04.23

Őszidőm emlékezetes pillanatai
(Kiskomáromtól a néha meghasonlott világon át Zalakomárig)
 

Tavaszi negtisztulás

2012.03.31

Lám, zöldell a fű, s imitt amott
a kiskertekben vetik a magot,
s a rigók hazavárják a fecskéket.
 

Karácsony előszobájában

2011.11.24

 

Hull a hó, ádventi harang kondul.

Hinnénk, a várakozás, könnyes áhitat.

Mégis, néha gyertyák krematóriumában

pokol kék köve lángol, -

Esthajnalcsillaggá égnek

tisztességünk, s fiatal éveink.

 

 

Hogy a gyertyák békében éghessenek

2011.10.13

 

Van, ki tavaly óta először, van, ki naponta, hetente útjába ejti múltjának egy részét másfél méter mélyen elrejtő emlékeit. Emlékezünk, gyászolunk, melengetjük, kesergetjük a szívünket. Egy kicsit titokban vagy nyíltan sírunk is, hiszen múltunk, gyermekkorunk, felnőtt életünk szeretett, szellemiségében, személyiségében, identitásában követett szereplői egy másik, egy másabb dimenzióba költöztek, s ami utánuk maradt, az nem más, mint néhány lapátnyi rög, sírkereszt, és a hiány fájdalmas üressége.

 

A városvégi, faluvégi temető felett láthatatlan angyalok szárnyai suhognak. A már meggyújtott gyertyák fénye langymeleg, s a zalai naplemente előcsalogatja a novemberi csillagokat. A sosrcsillagnak édesanya arca van, míg a sápadtan előbukó Hold apám arcára emlékeztet. Mindszentek etéje a Halottak napjának előszobája.

 

Mert halottainkat, eltávozott szeretteinket csak elbúcsúztattuk, de nem feledtük, mert csak az hal meg igazán és végleg, akit már elfeledett a szerencsésebb sorsú hátramaradott.

                                                                          

                                                                                             

 

 

 

 

 

« előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Következő »