Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal

Cikkek

Interjú a Montázsmagazinban

2013.09.14

 

Beszélgetésem Riersch Zoltán író, költő, a MUOSZ tagjával
,,Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.”
( Márai Sándor)
 
Kedves olvasóink, ismét egy igen színes egyéniségre hívták fel a figyelmemet. Zoltán, fiatalon az irodalmi színpadon bújt különböző figurák bőrébe, nagy átéléssel szavalta a verseket, majd a néptánc szerelmese lett, és ezután következett a betűk fonása, versekké szövése. De ne szaladjak ennyire előre, megkérem őt magát, hogy meséljen eddigi életéről, munkásságáról.
 

Irodalmi, képzőművészeti oldal a facebookon

2013.07.27

Zoli papa és barátai

címen irodalmi és klépzőművészeti oldalam található a facebookon. Olvassátok szeretettel!

 

MEGSZÓLÍTALAK SZÜLŐFALUM II. RÉSZ

2013.06.15

 

Uram, képedre formáltál,
s én önmagam maradtam.
Követtelek az Úton,
erőt s hitet kaptam.
 

MEGSZÓLÍTALAK SZÜLŐFALUM i rész

2013.06.15

 

            Akkor születtem,
            amikor leszállt az este.
 
 

KORTÁRS KÖLTŐK VERSEIBŐL VÁLOGATOTT REGIONÁLIS VERSMONDÓ VERSENY

2013.06.08

Az alábbi versemmel az idei kortárs költők verseiből válogatott regionális szavalóversenyen KELEMEN DÁVID nagykanizsai piarista diák-versmondó első helyezett lett, és bejutott az országos döntőbe, mely valamikor az ősszel Keszthelyen lesz megtartva.
 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Istenes versek 2

2013.05.30

Istenem,

hallgass meg!

Áldásodat kérem:

 

Döntsd el

élettelen sorsomat,

 

vagy átkozd meg,

gyűlöld,

emberi lényem…

 

Istenes versek

2013.05.30

Uram,

képedre formáltál,

s én

önmagam maradtam.

 

Követtelek az Úton,

erőt, s hitet kaptam.

 

Befogtam a szelet

lélekvitorlába:

 

Köszönöm,

jó Uram!

Nem éltem hiába!

 

Tovatűnt az Ifjúság

2012.11.03

  

Rántott húst rég nem ettem,

csak az Isten tudja, mikor volt

terített asztalom.

A gyertyafényt is elfeledtem,

nem tudtam, hogy’ kell gyújtani,

az üres, magányos asztalon.

 

Részem, a fokhagymás rántott - leves,

van miért, elgondolkodom:

Van – e még ezen a földön

szükség rám, van – e feladatom?

 

Ki mondja meg?

Én tudom, mivé lettem,

de ki szólít meg, hogy kellek,

ki ébreszti fel öntudatom?

 

Egyedül főzöm az üres ebédet:

Üres ebéd lesz, üres asztalon!

Istenem, te tudod (?), bár üresnek tűnik,

 de nihiltől mentes, - ép, tudatom!

De nem szólít meg senki,

nincs ki, felébressze

karácsonyi gondolatom.

 

Az ősz gyorsan hervadó virág

2012.07.22

 

Még élek, de ha nincs halál,
nincs feltámadás sem…
Lám, zöldell a fű, s imitt amott
a kiskertekben vetik a magot,
s a rigók hazavárják a fecskéket.
 

Múló gondolatként

2012.07.07

 

 
Jeleket karcolok jeltelen papírra.
Mi lesz a sorsuk, Isten a tudója.
Betanult szignó, önéletrajz,
vers, esetleg szerelmes levél.
Kezdet, melynek sosem lesz vége,
ha összeér, ami összenő…
 

« előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Következő »