Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

RIERSCH ZOLTÁN

 
 
 

FÉSZKET RAKTAM JÉZUS TENYERÉBEN

 

 

 

 

 

 

 

 

Viseljetek gondot azért

 

magatokra és az egész nyájra,

 

melyben a Szent Lélek

 

vigyázókká tett.

 

 

 

(Apostolok cselekedetei 20-28)

 

 

 

 

 

Mindenestől megmutattam néktek,

 

hogy ily módon munkálkodva kell

 

az erőtlenekről gondot viselni.

 

 

 

(Apostolok cselekedetei 20-35)

 

 

 

 

 

 

I. Isten veled énekel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Krisztuskereszten

 

 

 

Uram,

 

rád figyelő csend van

 

a magyar Golgotán,

 

keresztjeid között

 

egyedül vagyok.

 

 

 

Szóljon hát

 

a hamis fanfár,

 

hamis múzsák

 

tömjénfüstös

 

hamis angyalok.

 

 

 

Zengjen, dübörögjön

 

villámló tűzben,

 

vert viharban

 

a luciferi éj,

 

nekem hozzá nincs közöm.

 

 

 

Megharcoltam már

 

krisztusi múltamat.

 

 

 

Évezredeken át

 

dúlt az ádámvéres

 

édeni viszály.

 

 

 

Percember

 

emberére kiáltott,

 

hite hamis volt,

 

jövője nincstelen.

 

Hogy

 

ki kit értett és ölt meg

 

Isten ebben önös,

 

a nagypéntek

 

az én véremtől is bíborvörös.

 

 

 

Jelen érzéseim

 

gonoszra futnak,

 

fáradt testemet

 

féregsereg marja.

Na rajta!!! -, most lefekszem,

 

de ki mondja meg

 

mikor kelek

 

emberférgek,

 

féreg percemberek?

 

 

 

Keresztre-feszített Atyám!

 

 A bennem élők

 

izzó tekintettel

 

rád figyelnek.

 

Elhagyott temetőkben

 

tőled remélnek

 

megváltást s keresztet.

 

Értük nem gyújt gyertyát senki?

 

Hát csak ennyi, és vége?

 

 

 

Jó Uram!

 

Kérlek, könyörgöm,

 

vedd észre,

 

Mária országának

 

büszke népe

 

vérrel öntözi

 

újkori csipkebokor tűzben

 

a magára hagyott

 

magyar golgotát!

 

 

 

Idegenek közt hallgat az élő!

 

 

 

Tudod, Uram,

 

most nagy a … csend.

 

 

 

Itt a magyar földön,

 

itt az ugaron,

 

 

 

itt idelent

 

 

 

Isten veled énekel

 

 

 

Oly csendes ma az éj,

 

mégis - szörnyű,

 

majd minden zaj

 

elveszett.

 

 

 

Angyalezredeiddel

 

Istenem énekelj,

 

zenélj,

 

mert

 

 

 

dal van a szívedben

 

hát lelkünk rajta,

 

ha dalod hamis:

 

 

 

                      Szóljon,

 

                      zengjen hát

 

                      itt a földön is

 

                      az égi ének

 

 

 

                      mint egykor örökként ígért,

 

                      ma - és holnap is!

 

 

 

                      Ébredj hétalvó világ!

 

                      Lásd, halld,

 

                      a szeretet szeretni vágy!

 

 

 

                     

 

                      Lágy hangfutam,

 

                      fuvola szól –

 

                      szélben szárnyal a dallal.

 

                      Versenyre kél

 

                      velünk éneklő madarakkal.

 

 

 

                      Dalban ébred a Nap,

 

                      kíváncsi csillagot

 

                      simogat a szellő.

 

 

 

                      El jő,

 

                      már egy felhő szélén

 

                      énekel a Holnap.

 

 

 

                      Dal van a szívedben –

 

                      hát harsogd,

 

                      énekeld te is!

 

 

 

                      Legyen az égi dalban

 

                      az ég és föld –

 

                      egész:

 

 

 

Nézd!

 

Isten veled énekel,

 

s idenéz…

 

 

 

 

Végveszélyben

 

 

 

 

 

A korsátánok

 

 

 

mint

 

az eredendő bűn

 

reinkarnációi

 

 

 

hatalmat nyertek

 

az álnappalok fölött.

 

 

 

Isten megütközött.

 

Én

 

becsukom a szemét.

 

 

 

Ott fenn

 

a magas égben

 

végveszélyben

 

az utolsó ítélet.

 

 

 

A mindenségben.

 

 

 

Tüzes székben

 

megtagadott isten ég el!